Húsvét
Húsvét - a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, emellett a tavasz köszöntésével, az élet megújulásával, a termékenységgel is szorosan összefonódik. Mozgó ünnep, időpontja március 22. és április 25. közti vasárnapra esik. Legismertebb jelképe a tojás. A negyvennapos böjt után sonkát, tojást, kalácsot esznek az emberek. A csibe, a bárány, a kacsa az újjászületést jelképezik, a nyúl valószínűleg a termékenység jelképe.
Húsvét hétfő a locsolkodás napja. Régen a kút vizével, vödörből locsolták a legények a lányokat (vagy a patakban mosdatták meg őket), akik kézzel festett hímes tojásokat adtak ajándékba, majd tánc és mulatság vette kezdetét.
A lányok, asszonyok komatálat készítettek, elküldték egymásnak. A kosárba, tálra húsvéti tojás, kalács, ital került. Ezzel örök barátságot kötöttek, s ettől kezdve komának szólították egymást.
Nyuszis verseny
Váltóverseny:
- Páros lábon szökdelés a bójáig, futás visszafelé.
- Pókjárás, ölben plüss nyuszi, visszafelé futás.
- Nyuszi ugrás oda-vissza
- Kanálba tojást rakunk, és ezt egyensúlyozzák végig a pályán
- Répagyűjtés (annyi répát teszünk a bójához, ahány gyerek van a csapatban, és egyesével át kell hozzák a kiinduló helyhez)
Húsvéti matematika
Segítsünk a nyuszinak a tojások szétosztásában! Először is szedje össze a (kisgyerek) nyuszi a tojásokat, amit előzőleg eldugunk. Lehet hideg - meleg játékkal is, vagy helyek, névutók meghatározásával. Amikor megtalál 1-1- tojást, mindig megszámolja, mennyi van. Ha meglesz mind az 6, ossza el 2-3-4 fészekben. Próbáljon ki minden variációt az osztásra, közben folyamatosan számláljon, hol van több/kevesebb. Majd a nyuszi megéhezhet a sok munkában, meg kell etetni. Ehhez répákat kell gyűjteni a répaföldről. Ez is folyamatos számlálásra ad lehetőséget.
Ötletek
Ujjmozgatók:
Szürke bundás kicsi nyúl, Tapsi füle lekonyul,(az ujjakkal fület formázunk a fejük mellett, majd mutatjuk, ahogy lekonyul)
Meglapul a szénába, (leguggolunk)
Meg se mozdul négy lába! Mezőben egy nyuszika (Az egyik kezünk hüvelyk- és gyűrűsujját összekapcsoljuk, a mutató- és középső ujjunkat mereven feltartjuk: ez a nyúl)
orrát messze feltartja, s mert biz' éhes őkelme, keresi, mit ehetne.
Talált egy fej káposztát,(A másik kezünket ökölbe szorítjuk: ez a káposzta)
csapjunk egy nagy lakomát!
Mohón ette, amíg volt,(a "nyúl" rágcsálja a "káposztát")
míg az egész elfogyott.
S most, hogy végre jóllakott,
szépen hazaballagott. (a "nyúl" lassan ballag az asztalon)
Rajzolgató
Rajzolok egy kerekecskét,
gömbölyűre, mint a zsemlét,
kerekecskén kis gombocska,
akárcsak egy baba volna,
gombocskának két nagy füle,
vajon mi néz ki belőle?
Bajuszkája, farkincája,
kerekecske, gombocska,
Csukás István: Nyuszi mese
Nyuszi, nyuszi vígan játszik, csak a két nagy füle látszik.
Hajnal óta ugrál sorba,
rekettyébe, sombokorba.
Estére már nem bokázik,
liheg-liheg lassan mászik, meg is eszik tíz-húsz torzsát,
vizet iszik három dézsát.
Húsvéti népszokások
A népi hagyományok szerint Húsvét ünnepe virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. Húsvét minden évben más-más napokra esik, úgynevezett mozgó ünnep. A tavaszi napéjegyenlőség (március 21.-e) utáni első holdtöltét követő vasárnapon és hétfőn ünnepeljük.
Húsvét ünnepe szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez, és a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz. Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása.
A népszokások jelentős része nem épül be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn.
Barkaszentelés
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van a barkán.
Locsolkodás
Húsvét egyik legnépszerűbb szokása. A húsvéti locsolkodás első írásos emléke 1545 áprilisából származik, mely szerint akkoriban még szó szerint megfürösztötték a lányokat. A XVIII. századi erdélyi leírások már csak vedrekkel való öntözésről tudósítanak. A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.
Tojásfestés
A tojásadás szokásának keletkezésére utaló adat nem áll rendelkezésre, tény, hogy a XVIII. században már nem csak a locsolásért járt, hanem egyébként is ajándékozták. A tojás hímzése, megírásának szokása is kialakult már ekkorra, de nem mindig cifrázták meg valamennyi tojást, sok esetben csak a kedves kapott hímest. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. Nagyobb ügyességet kíván a patkolt tojások készítése.
Kiszehordás, villőzés
Virágvasárnaphoz kötődött jellegzetes palóc szokás a kiszehordás, a villőzés is. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd község határára, hogy saját falujukat ne érje baj, elkerüljék az ártó szellemek és a betegség az évben. Néhány Nyitra megyei faluban a kiszejárást villőzés, téltemetés követte. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, abban a hitben, hogy a villő a tavasz hírnöke, a zöldellő ágban megmutatkozik a tavasz közelsége. A villőágakat felszalagozták, esetleg kifújt tojásokkal díszítették.
Zöldágjárás
Nem csak a húsvéti, hanem általában a tavaszi vasárnapokhoz kapcsolódik a zöldágjárás, a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék. Ez a játék a fiatal lányok és legények tavaszköszöntő rituális hagyománya volt. (Bújj, bújj, zöld ág)
Kakaslövés
Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés is. Régen élő kakasra lövöldöztek íjjal és nyílvesszővel, újabban már csak festett céltáblára. A célba lövést tréfás rigmus kíséri. Először perbe fogják a kakast, majd elmondják a kakas búcsúztatóját. Ha a nyíl pontosan a kakas szívébe fúródik, véget ér a játék. A szokást kakasvacsora fejezi be. Az asztalnál a győztest a főhelyre ültetik, ő kapja a kakas combját, máját, szívét.
Cseh és szlovák szokás
A húsvéti népszokások közül a locsolkodás, cseh és szlovák levelezőlapokon a fűzvesszőből font korbáccsal vagy virgáccsal való megveregetés (ez a szokás a hazai szlovákok körében is dívik) vidám jelenetei is megjelennek a lapokon, sőt a zenészek is, annak a szokásnak az emlékére, hogy ilyenkor a muzsikusok házról házra jártak.
Tisztítási rituálék
A nagypéntekhez kapcsolódó tisztítási-tisztulási rituálék tájegységenként változtak a patakban történő fürdéstől kezdve egészen a porta rituális felsepréséig, amely mindig a házzal ellentétes irányban történt. Göcsejben a gazda, vagy gazdaasszony kora hajnalban meztelenül, pálcával a kezében körülfutotta a házat, miközben ezt mondta: „Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!”. Azért zavarták a füstös kémény felé az ártó dolgokat, mert hajdanában nagypénteken, Krisztus halálának emlékére kioltották a tüzet, akinél mégis égve maradt, az megérdemelte, hogy rászabaduljon a rontás.
Határjárás
A férfiak a templom előtt gyülekeztek és bejárták a falu határát. A határjárás alatt zajongva, kereplőzve sőt, helyenként lövöldözve és időnként beszédeket mondva űzték el a gonoszt a határból.
Komatál küldés
A húsvétra következő fehérvasárnapon volt szokásos a komatálküldés. Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak, vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást.A komatál tartalma tájanként változott, de nem hiányzott belőle a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. Az ajándékot kapó kivett a tálból egy húsvéti tojást, s helyette két másikat rakott a tálba cserébe; más helyeken az egész tálat elvette, s helyébe egy másik tálat küldött. A komatál átadása énekelt, mondott köszöntő kíséretében történt.
Egyéb szokás
Nagypéntek napján lehullott a titok leple, ekkor kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái. Ehhez arra a fakanálra volt szükség, amivel a festéket kevergették a húsvéti tojáshoz. Erre kellett egy lyukat fúrni, s aki ezen átnézett a templomban mise közben, megláthatta, ki a boszorkány.
Egyházi szokások
A szokások másik csoportja egyházi rítusból vált népszokássá. Már a XII. században a nagyszombati szertartáshoz tartozott a tűzszentelés, a katolikus falvakban szokás volt az ételszentelés is. A gyermekek szokásaihoz tartozott a lármás nagy heti Pilátus-verés. Régi szokás a húsvéti határkerülés is, melyhez Zalaegerszegen a török harcokkal kapcsolatos történeti eredetmondát fűztek.
Húsvéti ételek
Húsvét ünnepének étrendje is jellegzetes. Első a bárány, a zsidóság Egyiptomból való menekülésének emlékére. Másik eledel a tojás, az élet ősi szimbóluma, mely a kereszténységnél új tartalmat kapva, a feltámadás jelképe lett. Újabb keletű húsvéti étel a sonka és a kalács.
Húsvéti szimbólumok
Tojás
A teremtés, az újjászületés, a termékenység legősibb szimbóluma. Számos természeti nép teremtésmítoszában szerepel a tojás, egyeseknél az istenek születtek tojásból. Egyes kultúrákban a halottak mellé temették, így jelképezvén a lélek újjászületését.
Hazánkban már avar kori – tehát honfoglalás előtti – sírban is találtak festett, karcolt díszű tojást, melyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz. A középkorban a nagyhéten felállított Krisztus-sírba is helyeztek díszített tojást. A jobbágyok szolgáltatásai között szerepelt a húsvéti tojásadás kötelezettsége. A keresztszülők ünnepi ajándékként húsvéti tojást adtak keresztgyermeküknek.
Nem hiányozhatott a húsvéti tojás a böjtben tilalmas ételek szentelésre vitt kosarából. A megszentelt tojást a családtagok együtt fogyasztották el a húsvétvasárnapi étkezéskor. Leányok legényeknek ajándékoztak húsvéthétfőn díszes tojást, egyes magyarázatok szerint ezzel akarván magukat megváltani a túlzott locsolástól, illetve ezzel viszonozták az egyébként kitüntető figyelmességet kifejező gesztust. A húsvéti tojásokkal játszottak a gyerekek a szabadban, vagy igyekeztek azokat egymáshoz ütve elnyerni a másikét.
Díszítése főleg Közép- és Kelet-Európában érte meg a XX. századot. Ez a szokás szinte reneszánszát éli napjainkban, a tojáshímzés népi iparművészetté nőtte ki magát. A díszítés technikáit különböző tanfolyamokon, művelődési házakban, iskolákban lehet elsajátítani.
A tojások színezésénél leggyakrabban a piros színt használták, mivel ennek mágikus erőt tulajdonítottak. Nemcsak megvédelmez, de egyúttal Krisztus vérét is jelképezi. Húsvét vasárnapján piros tojást helyeztek a mosdóvízbe, és a család abból mosakodott, hogy egészségesek legyenek egész esztendőben.
A díszítésre használt minták tájanként, sőt országonként változóak. A Magyarországon használt minták általában geometrikusak, rámásak. A díszítmények lehetnek tulipánok, fenyőágak, rózsák, almák. A minták jelentését a tojáshímző asszonyok ismerik a legjobban.
Barka
A tojás mellett a barka a leggyakoribb húsvéti jelkép. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A megszentelt barkát a hívek otthonukban gondosan megőrzik, például valamelyik kép háta mögé beszúrva. Eresz alá tűzve villámcsapástól őrizte a házat, egyébként különböző betegségek alkalmával is használták, gyógyító erőt tulajdonítva neki. A szentelt barkának bajelhárító szerepe van. A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, gyógyszerként lenyelve pedig elmulasztotta a torokfájást. A barkaszentelés a keresztény és a "pogány" szokások ötvözetét mutatja.
Napjainkban a barka szívesen alkalmazott tavaszi lakásdísz, például kifújt, zsinórra fűzött húsvéti tojásokkal díszítik fel.
Csibe
A kiscsibék kikelése egy-két nemzedékkel ezelőtt sokak élménye lehetett, míg napjainkban, amikor a reprodukció feladatát a „csirkegyárak” vették át, a kikelő vagy naposcsibe hovatovább egzotikumként jelenik meg. A tojásból kikelő kiscsirke vagy más madár is szerepel az üdvözlőlapokon. Gyakran kosárban ülve, s nemegyszer több tojással körülvéve.
Bárány
Valaha a bárány is a jobbágyok húsvéti szolgáltatásai közé tartozott. Egykori szerepére utal, hogy a XIX. század vidéki konyháiban bárány formájú cserép sütőformák is akadtak. A húsvéti bárány mint jelkép kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi
Nyúl
Ma a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy a „nyuszi hozza” a húsvéti ajándékot, amit – ahol csak mód van rá – a szabadban, bokrok tövében elkészített, madárfészekhez hasonló kis fészekben, kosárkában helyeznek el. A tojást tojó nyúl nevezetes eseményéhez a magyarság egy rigmust is költött, amely így szól:
„Tarka- barka kis nyulacska Hogy lehettél ilyen csacska? Tyúk módjára fészket rakva Tojást tojtál húsvét napra. ”
Egyházi húsvéti szokások
A húsvétot a negyvennapos nagyböjt előzi meg. A böjt során csak hús nélkül készült ételeket ehettek, ez alól kivétel csak a hal volt.
Nagyszombaton szentelték meg a tüzet: a templom előtt vagy a templom mellett raktak máglyát. A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját. A szentelt tűz maradványait az emberek hazavitték. Sok háznál tartották azt a szokást, hogy nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, majd nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvízébe, szétszórták a házban és a földeken.
Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése. A házakat is, a középkorban még talán a felnőtteket is megszentelték. Valószínűleg innen származik a keresztgyerek húsvéti megajándékozásának szokása.
Szokás volt az ételáldás is. Ilyenkor fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát. A mise végeztével a pap megszentelte a csomagot, majd az asszonyok sietve, majdhogynem szaladva vitték azt haza, mert úgy tartották, hogy aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz. Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből.
Húsvéti nyuszik video
https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2017/04/15/videon-koszontik-a-husvetot-az-elo-nyuszik/
Mezei nyúl
https://www.youtube.com/watch?v=szjax-vbr3E
Mezei nyúl - kíváncsi
https://www.youtube.com/watch?v=QEG6FXMNFqA
Fiatatal mezei nyúl
https://www.youtube.com/watch?v=vxBvwE4G7SA
Mezei nyúl
https://www.youtube.com/watch?v=TMH7WcWK_wI
MOCORGÓ
11 MÓKÁS HÚSVÉTI JÁTÉK, AMI A SZABADBA CSÁBÍTJA A GYEREKEKET
Letölthető színezők ITT vagy a képgalériában
MESÉLŐ – A héten Húsvéti vagy nyuszis meséket kínálunk….
A kíváncsi Nyuszi-Muszi (Angol népmeséből írta Jékely Zoltán)
Nyuszi-Muszi alig volt néhány hetes, s máris nagyon szeretett kérdezősködni.
- Miért lakunk a mezőn? - szerette volna tudni. - És miért éppen ebben a lyukban? Miért van ilyen furcsa farkincám? - kérdezgette lépten-nyomon.
- Egyszer még elvisz a kíváncsiság! - figyelmeztette az apja.
S testvérei megtoldották: de el ám!
Egy reggel Nyúl apó így szólt:
- Ma ne bújj ki a lyukból, fiacskám. Emberek járkálnak odakint.
- Mik azok az emberek? - kérdezte Nyuszi-Muszi.
Kidugta az orrát, kukucskált. De abban a pillanatban különös szorítást érzett: valaki megragadta a fülénél fogva, s felemelte a levegőbe.
- Remek ajándék a fiacskámnak! - örvendezett az ember. Nyuszi- Muszit betette a zsebébe, s boldogan indult vele az autóbusz felé.
A zsebben nagyon sötét volt, s Nyuszi-Muszi most már nagyon bánta, hogy a lyukból embert látni kidugta a fejét. De a kíváncsiskodás most sem hagyta nyugton.
"Mi történik most velem?" - kérdezgette folyton magában.
Az ember meg felszállt egy autóbuszra, s nemsokára haza is érkezett. Hipp-hopp felszaladt a lépcsőn, s egyszer csak ott állt a fia előtt.
- Hoztam neked valamit - mondta a kisfiúnak, aki ott ült a földön.
Mikor Nyuszi-Muszit letette elébe, a fiúcska nagy szemet meresztett, s azt kérdezte:
- Szól, ha megnyomom? - s mindjárt alaposan meg is nyomkodta Nyuszi-Muszi hasát.
de Nyuszi-Muszi kiugrott a kezéből, s usgyi, a nyitott ajtón át be a fáskamrába! A fáskamra sarkában talált egy lyukat, s oda gyorsan beugrott. Ment, ment, egyre beljebb, be a sötétbe, míg végre biztonságban érezte magát. De kíváncsisága most sem hagyta nyugodni, s ezt kérdezte magától:"Vajon ki lakott ebben a lyukban azelőtt?"
Az ember utána szaladt, s éppen akkor ért a fáskamrába, mikor Nyuszi- Muszi fehér farkincája eltűnt a lyukban. Megállt a lyuk előtt, találgatta magában, milyen mély ez a lyuk, s hogyan tudná onnan kicsalogatni a nyuszit.
- Megvan! - szólt végre. - Káposztalevelet hozok, s odateszem a lyuk elé.
Kiment a kertbe, s nemsokára friss káposztalevéllel tért vissza.
Nyuszi-Muszi ez alatt egyre beljebb kotorta magát a lyukban, s igen jól érezte magát. Egyszer csak ínycsiklandozó illat csapta meg az orrát, s a gyomra is megkordult. Elindult a szag után, ment, ment, egyre kijjebb, s már ott is volt a lyuk nyílásánál. Olyan mohón esett neki a káposztalevélnek, s olyan csúnyán habzsolt, hogy a mamája bizony kétségbeesett volna, ha látja. Éppen befejezte a lakmározást, s törölgette bajszát, mikor hirtelen fény csapott be az ajtónyíláson.
- Jaj nekem! - rettent meg Nyuszi-Muszi, és gyorsan beugrott a lyukba.
Nyuszi-Muszi villámgyorsan kúszott befelé, s mikor már jó mélyen volt, azt gondolta magában: "Többé ki sem bújok innen!"
Az éjszakát benn töltötte, jó meleg vackot csinált magának, de reggelre megint megkordult a gyomra.
Akkor meg ezt gondolta: "Éhen pusztulok. Mégis megnézem inkább, maradt-e még valami a káposztalevélből."
Azzal kidugta a fejét, meglátta a káposztalevelet, s már éppen utána kapott, mikor észrevette az embert. Ijedtében visszaugrott a lyukba.
- Megint éhesen maradtam - mondta bosszankodva, s jó mélyen bemászott az odúba. Most bezzeg ismét fogadkozott, hogy soha többé ki nem dugja az orrát onnan.
De az ember okosabb volt. Ismerte ő a kis nyuszikat. A káposztalevelet most nem a lyuk elé tette, hanem a fáskamra küszöbére. És leste a nyulat.
Nyuszi-Muszi gyomra akkorát kordult reggel felé, hogy csak úgy visszhangzott belé a fáskamra.
"Lesz, ami lesz - gondolta megint -, mégsem halhatok itt éhen."
S azzal elszántan előbújt a lyukból. Körülnézett. Hát a szép káposztalevél ott mosolygott a küszöbön. Nyuszi-Muszi ugrott egyet, ugrott kettőt, a küszöböm termett, s nagy éhesen nekiesett a zsenge káposztalevélnek.
Az ember ott leskelődött a kulcslyuknál.
"Most megfogom" - gondolta magában, s kinyitotta az ajtót.
De Nyuszi-Muszi abban a pillanatban otthagyta a káposztalevelet, s az ember lába között kiugrott a kertbe, onnan ki az utcára, s futott, futott, ahogy bírta. Most már tudta, hova juttatta őt a kíváncsisága. Keservesen kezdett sírni a mamája után.
Az ember éppen akkor ért oda. De már a rendőr is észrevette a kis riadt jószágot. Nyuszi- Muszi tettette magát, hogy nincs is ott, picire összezsugorodott, de az ember csak felvette, hiába kapálózott a kezében.
- A mezőről hoztam a kisfiamnak - magyarázta a rendőrnek -, de szegényke nagyon vad, nem akarom tovább kínozni. Inkább visszaviszem.
S Nyuszi-Muszi újra bekerült az ember sötét zsebébe. Megint utazhatott az autóbuszon jó darabig, míg végre le nem tették a zöld fűre, ott a mezőn.
Nyuszi-Muszi nagyot bukfencezett örömében, s rohant, egyenesen haza.
- No, te buksi! - kiáltott az apja. - Nem megmondtam, hogy elvisz a kíváncsiság?! - Nem tudom ki vitt el, lehet, hogy Kíváncsiság a neve, de annyi biztos, hogy szörnyű sötét volt a zsebében - mondta megnyugodva Nyuszi-Muszi.
Zelk Zoltán: A három nyúl (érdemes mindkét mesét megnézni az alábbi linkeken)
https://www.youtube.com/watch?v=PNm6zz1d1k4
https://www.youtube.com/watch?v=ogfE8mESdDk
Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s felkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."
- Úgy, úgy bizony, mint az urak-
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókát fogni!...-
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek... "
Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:
-Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
- ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"
- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek
Hogy eztán csak medvét esznek!-
Egyébre se volt már kedve
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk...
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...
"No hiszen csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.
"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte lábát a vadász is;
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...
Romhányi József: Nyúliskola
Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
Hallgatják is tátott szájjal.
– Az egymást tapasztó táposztó
levelek képezte káposzta letépett
levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? – kérdezte a nyúltanár.
Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
– Akkor rögtön feleltetek! –
Lapult a sok tapsifül,
füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!
– Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
– Jóllakok! – felelte elképesztő képzetten
a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
de a tanár megbuktatta.
Enyedi György: Tojásfestés - bökkenőkkel
https://mesemorzsa.blogspot.com/2015_04_04_archive.html#9132584185613956250
Pár nappal húsvét előtt jókora plakátot szegeztek ki a Kerekerdő közepén álló bikkfa törzsére:
FIGYELEM, FIGYELEM!
NAGY HÚSVÉTI TOJÁSFESTŐVERSENYT
RENDEZÜNK KEREKERDŐ
VALAMENNYI TAPSIFÜLES NYUSZIJA RÉSZÉRE.
A LEGSIKERÜLTEBB HÚSVÉTI TOJÁST
MALOMKERÉK-NAGYSÁGÚ KÁPOSZTAFEJJEL
JUTALMAZZA A VERSENYBIZOTTSÁG.
- Ejha! – álmélkodott Tapsi Lajkó, amikor elolvasta a plakátot. – Hallod, Miska? – fordult a pajtásához. – A legsikerültebb tojást malomkerék-nagyságú káposztafejjel jutalmazzák!
- Hallom, hallom – bólogatott Makmak Miska.
- Nevezzünk be mi is a versenyre! – indítványozta Tapsi Lajkó.
- Hát nevezzünk!
- Az ám! De valami nagyszerű ötlet kéne!
- Úgy bizony!
- Hopp! – rikkantott fel ekkor Tapsi Lajkó. – Kitaláltam valamit: fessünk virágokat a tojásokra!
- Virágokat?! – meresztett nagy szemeket Makmak Miska.
- Hát persze! Virágokat! Ez teljesen eredeti ötlet! – lelkendezett Tapsi Lajkó. – Virágos tojásokról még sosem hallottam.
- Én sem – ismerte be Makmak Miska.
- Fogjunk hát nyomban hozzá a festéshez!
- A legelső tojásra harmatos rózsaszálat pingálok! – jelentette ki Tapsi Lajkó, mihelyt hazaértek és előszedték az ecsetet meg a festékesbögréket.
- Jó! – egyezett bele Makmak Miska, és az ecsetet bemártotta a piros festékbe.
- Így ni! – mondta elégedetten Tapsi Lajkó, amikor elkészült a rózsával.
- Most még szárat festek neki – két levélkével! … Addsza a zöld festéket!
- Máris adom! – készségeskedett Makmak Miska, és a zöldfestékes bögre után nyúlt. – Azazhogy mégsem … Sajnos, nincs zöld festékünk! Kifogyott! – motyogott szomorúan.
- Micsoda-a-a-a? Kifogyott a zöld festék?! – ijedt meg Tapsi Lajkó.
- Egy csepp sincs a bögrében!
- Akkor hogyan fessek szárat a rózsának? Nem mondanád meg?! – fortyant fel Tapsi Lajkó.
- Nem tudom – nyögte Makmak Miska.
- Telefonálnunk kell a festékgyárba, hogy küldjenek sürgősen zöld festéket … Irány a posta! – pattant fel Tapsi Lajkó.
- Halló! Tarkabarka Festékgyár?! – lihegett bele a kagylóba a futástól kifulladva.
- Igen! Itt a Tarkabarka Festékgyár beszél!
- Küldjenek kérem sürgősen egy bögre zöld festéket Tapsi Lajkó címére a Kerekerdőbe …
- Sajnos, egy szemernyi zöld festékünk sincs raktáron – hallatszott akkor a kagylóból. Egy jó tanáccsal azonban szolgálhatunk: keverjen a krrk-krk-katt festékhez krrrk-katt festéket, és olyan szép zöld színt nyer, hogy no!
- Halló! Halló! Ismételje meg, kérem, amit mondott, mert recsegett a készülék! – kiáltott bele Tapsi Lajkó izgatottan a kagylóba.
Akkor azonban nagyot kattant valami, és a telefon elnémult.
- Letette – dadogta Tapsi Lajkó kétségbeesve. – Csak annyit hallottam, hogy valamilyen festéket kell keverni valamilyen festékhez, és szép zöld színt nyerek.
- Akkor nincs más hátra, minthogy végig próbáljuk valamennyi festéket – csillant fel Makmak Miska szemecskéje.
- Mondasz valamit! – rikkantott fel erre Tapsi Lajkó. – Futás haza!
Otthon legelőször is piros festéket kevertek a sárgához, és narancsszínt kapta. Aztán kékkel elegyítették a pirosat, aztán lila színt nyertek. Majd a piros festékhez kevertek fehéret, és az eredmény rózsaszín lett. Végül a fehérrel és a feketével próbálkoztak, zöld helyett azonban hamuszürkét kaptak.
Már egészen elszontyolodtak, amikor Makmak Miskának mentőötlete támadt.
- Te Lajkó! – kiáltott fel izgatottan. – A sárgához még nem kevertünk kék festéket!
- Az ám! – kapott a fejéhez Tapsi Lajkó, és kék meg sárga festéket löttyintett hirtelen egy tálacskába, majd amikor az ecsetjét végighúzta egy hófehér tojáson, nagyot ugrott örömében:
- Hurrá!!! Megvan a zöld festék! – és nyomban nekilátott, hogy megfesse a piros rózsa hiányzó szárát és levélkéit.
De pingált még a tojásokra másféle virágokat, kék nefelejcset, lila orgonaágat, és olyan gyönyörűre sikerült valamennyi, hogy cseppet sem csodálkoznék, ha a versenybizottság neki ítélné oda a malomkerék-nagyságú káposztafejet.
