FELFEDEZŐ

Folytatódik a TAVASZ témakörünk   

 Most, hogy már a kis „Télkergető hóvirág”, elkergette a telet és megérkezett a tavasz, megfigyeltük mi minden változott meg körülöttünk… ( a járvány okozta változásokon kívül!)

Ezen a héten – lessük meg – hogyan ébrednek a kicsi rovarok, bogarak…, miként örvendeznek a meleg időnek és a viruló világnak.

Sajnos most nem hancúrozhatunk az ovink udvarán, de még a játszótereken sem, így a szobában kell megoldást találnunk! Vegyetek elő könyveket, újságokat és keresgéljetek bennük élőlényeket! Keressetek tavaszi virágokat, rovarokat, bogarakat, a NET-en is nagytesóval vagy anyával, apával…

Én is összegyűjtöttem Nektek néhány szép, tavaszi virágot:

Gyönyörködjetek bennük! Legközelebb, ha virágokat kell mondani, akkor sok újat tudtok majd…

 Hóvirág

Ibolya  

Kökörcsin  

Nárcisz  

Tulipán    

Sáfrány   

Bodzavirág    

Somvirág   

Csillagvirág  

Jácint  

Gyöngyike  

Tőzike  

Bogarakról itt sok érdekes dolgot tudhattok meg…

https://kerekmese.hu/temak/rovarok-bogarak/

https://mttmuzeum.blog.hu/2015/01/14/egy_bogaras_nap_a_bobita_ovodaban

RÍMELŐ

VERSEK A TAVASZ TÉMAKÖRHÖZ

Ébresztő / Osváth Erzsébet

Kipp-kopp, ki kopog?

Egy kis cinke ébreszt.

Pici csőrét koppintja

Az ablak üvegéhez.

Jó reggelt, jó reggelt,

Hóvirágot láttam

Vadonatúj fehér

Ünneplő ruhában.

Sebesen szárnyaltam

A jó hírrel hozzád.

Örülj, itt a tavasz,

Napsugarak hozták.

Hóvirág bimbója / Osváth Erzsébet

Egy kis bimbó
kibújt bátran,
széjjelnézett
a világban.
Kék ég várta,
napsugár
és zsibogó
sok madár:
rigók,
varjak,
verebek,
hancúrozó
gyerekek ...
Szellő szirmát
cirógatta
és szólt:
- Nyílj ki,
nőj meg nagyra!...

Tavaszi felhők / Nemes Nagy Ágnes

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodza fehéren, bodza fehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

https://www.youtube.com/watch?v=sq64y6icPK8

Somvirággal, kakukkfűvel / Kányádi Sándor

Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.

Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:

fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,

árkon-bokron átal,
háton hátizsákkal,

menni, mendegélni,
este hazatérni:

fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,

somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.

https://www.youtube.com/watch?v=RantFN41Q7A

MOCORGÓ

E heti tornázásnak a következőt javaslom…

http://webovoda.blogspot.com/2009/05/gimnasztikai-labdaval-vegezheto.html

Labdával végezhető gyakorlatok

Ismerkedés a nagylabdával

Mint minden szerrel, a labdával is először meg kell ismerkednie a gyermeknek. Éreznie kell a labda formáját, ruganyosságát, nagyságát.

A következő játékok segítik az ismerkedést:

1. "Körbe-körbe"
A résztvevők egymásnak adogatják a labdát körben. ( Szülővel ketten is lehet) A cél, hogy ne essen le a labda! Ha többen vagyunk, két labdával, sőt hárommal is meg lehet próbálni. Érdekesebb a játék, ha a labdák mérete nem azonos (tenisz, kosár + gimnasztik-Ball)

2. "Cicázó"
A játékosok körben állnak. Középen van a cica. Úgy kell egymásnak adogatni a labdát a cica feje felett, hogy az ne tudja elkapni. Amelyik játékos labdáját elkapja, azzal helyet cserél, ő lesz az új cica.

3. "Kugli"

A játékosok körben állnak. Középen áll egy társuk, ő a kuglibaba. A körben állóknak a labda gurításával kell "kiütni" a helyéről. Akinek sikerül, az lesz az új kuglibaba.

4. Ülve fogd el!

A játékosok körben állnak, középen egy társuk helyezkedek el. Úgy próbálja elkapni a többiek egymásnak gurított labdáját, hogy ráül.


A játékok után következhet az ismerkedés következő szakasza, amikor ráülünk, ráfekszünk a labdára.

A sorrendet nagyon fontos betartani!!

1. Gördülés előre-hátra hason (gyerek-felnőtt)
2. Hason gördülés a labdán (gyerek segít a másik gyereknek-oviban)
3. A gyerek egyedül gördül hason a labdán.
4. Ülés a labdán (társ kezét fogja, székbe kapaszkodik)

• egyenes hát
• lábak terpeszben
• talpak biztonsággal támaszkodnak a talajon

5. Hanyatt fekvés a labdán

• hajlított ülésből indulva fekszik rá a labdára
• később nyújtott ülésből indítjuk a hátra gördülést.

A gyakorlatok megkezdése előtt végezzünk bemelegítést. Ez történhet labda nélkül, vagy labdával.

Labda nélkül:

• Helyben járás
• Fej körzések
• Kar körzések
• Lábfej körzések
• Törzs körzések

Labdával, ha már gyakorlottabbak vagyunk:

• Fej biccentések
• Medence billentés előre, hátra, oldalra
• Váll körzés
• Törzs hajlítások

A labdán ülve, fekve végezhetünk erősítő (kar-láb-has-hát), nyújtó, lazító, gerincmobilizáló lúdtalp megelőzését elősegítő gyakorlatokat.

Ízelítőül egy gyakorlatsor:

I. Bemelegítés labdával

II. Kargyakorlatok
1. Labdán ülve rugózás, karlendítés oldalsó középtartáson át magas tartásba.
2. Labdán ülve rugózás, karok oldalsó középtartásban. Fordítás kifelé-befelé, lefelé-fölfelé.

III. Lábgyakorlatok
1. Rugózás a labdán, váltott lábemelés és nyújtás előre, visszafeszített lábfejjel.
2. Labdán ülve, törzsdöntés előre, kéztámasz a combon. Rugózás közben folyamatos sarokemelés.

IV. Hátgyakorlatok
1. Hason fekvés a labdán, térdnyújtással törzsemelés, vállra tartás, könyökkörzés hátra.
2. Hason fekvés a labdán, térdnyújtással törzsemelés, bal kar magas tartásban, jobb kar csípőn. Törzsfordítás jobbra, majd ellenkező irányba is.
3. Hason fekvés a labdán. Térdnyújtással törzsemelés. Nyújtózkodás.

V. Farizom erősítő gyak.
Hason fekvés a labdán, kéztámasz a talajon. Hajlított lábemelés (mindkét láb), majd térd nyitás és zárás.

VI. Hasgyakorlat.
Hanyatt fekvés, labda fogás magastartásban, lábak hajlítva. Enyhe térdnyújtással csípőemelés a labda irányába, majd vissza kiinduló helyzetbe.

VII. Lábboltozat erősítő gyak.
Hanyatt fekvés, talpak a labdán. Labda előre-hátra pörgetése-talpak a labdához szorítva.

VIII. Nyújtás
1. Egyenes háttal ülés a labdán, karok magas tartásban. Nyújtózkodás először váltott karral felfelé, majd páros karral.
2. Egyenes háttal ülés a labdán. Hajlított karral a fej mögött könyök fogás. Lassú, óvatos törzshajlítás jobbra és balra.

IX. Légzőgyakorlatok     / A bejegyzés Pektor Gabriella könyve alapján készült.

ÜGYESKEDŐ

Feladatlapok, vonalvezetők, rajzos kiegészítők, labirintus… (ki kellene nyomtatni a rajzos feladatokat!)

Itt van néhány ügyességet, manuális készséget fejlesztő új ötlet… Sok sikert hozzá! J

​

1. Feladat: -„ A kis rovarok és a katicabogár kergetőztek a levegőben. De nagyon elfáradtak és mindegyikük szeretne leszállni a kedvenc virágjára. Segíts nekik, rajzold meg az útjukat!

2. Feladat: -„Napok óta nem esett az eső. Borika szeretné meglocsolni virágait. Rajzold meg a víz útját a locsolócsőben és a vízsugarakat! Ha ezzel végeztél, színezd ki a rajzot, legyen szép színes a világ!!!”

3. Feladat: -„Kösd össze a pontokat, nézd, milyen szép pillangók lesznek belőle! Színezd is ki, kedvedre!”

MESÉLŐ

Ezen a héten is tavaszi meséket kínálok, szeretettel…                                                                             Mindkét mesét hangfelvételről is hallgathatják Vakondjaink. J

Száz kis aranyernyő / Fésűs Éva

http://bakancsos-ovodasok.hu/fesus-eva-szaz-kis-aranyernyo/

Ott, ahol a rétnek nincsen se vége, se hossza, az erdőnek sehol a közepe, és saját göröngyében botlik meg a gyalogút, ott tartják minden tavasszal a nagy, kikeleti vásárt.

Nekem elhihetitek, mert én is ott szoktam gomblyukat venni a kabátomra.

Láttam is sok csodadolgot!

Tündérek kínálták a szebbnél szebb virágszirom szoknyákat, fodros bóbitákat; szabómanók a gyöngezöld lombruhákat bokroknak, fáknak. Divatos kalapok között válogathattak a gombák, pávaszemes pettyek között a lepkék. Kaphattál bölömbika dudát, rigófuvolát, csakúgy, mint békakerepelőt, és aki értett hozzá, mindegyiket ki is próbálhatta, hogy szépen szól-e.

Sürgés-forgás, sokadalom mindenütt! Úgy kapkodták a szitakötő szitát, gombolyított pókfonalat, virágcsengőt, mintha ingyen osztogatták volna, csak az öreg ernyős törpe sátra előtt nem állt meg senki – pedig csuda szép portékája volt! Aranysárga virágernyőket árult. Egyre unszolta, kínálgatta őket:

–  Tessék, tessék, kedves erdei, mezei virágok! Napfény ellen napernyőt, eső ellen esernyőt! Nem fakul ki a bóbitátok, nem ázik meg a szoknyátok! Tessék, tessék!

Mégsem kellett az áru senkinek. A virágok összenevettek, hiszen ők a napot is az esőt is kedvelik, dehogyis nyitnának ernyőt ellene! A vadtátika még csúfondárosan rá is tátogott az öreg törpére:

–   Másutt sózd el ezt a vacakot!

Szegény kis öreg már a bogaraknál is próbálkozott, de hiába. A hőscincérnek kiállt volna az ernyő alól a bajusza, a szarvasbogár harciasságával pedig sehogy sem fért volna össze, hogy holmi virágernyőt tartson a feje fölé.

Így történt, hogy az öreg törpe egyetlenegyet sem tudott eladni a százból, pedig azt remélte, hogy az ernyők árán vesz majd egy szép, piros fazekat, a fazékba tyúkocskát, amit ha megfőz levesnek, meggyógyul tőle az iciri-piciri, ezüstkontyú asszonykája. Ha pedig meggyógyul, felöltöznek szépen és másnap együtt mennek el a tavasznyitó bálra. Igaz, már csak a lassú táncot bírják, de azt is mekkora öröm volna szépen eljárni!…

De hát így se bál, se tyúk, se fazék, csak a beborult magas ég!…

Bánatosan szedelőzködött az ernyős törpe, s amint hazafelé ballagott, egyre nehezebbnek érezte batyujában a száz kicsi aranyernyőt.

Körös-körül az erdőszélen, patakparton és kerek réten boldog neszezés, zizegés kezdődött az alkonyatban. Titokban már próbálgatták a fák az őj ruhát, bontogatták a levéllegyezőket; még az öreg fűzek is rá-rálestek a víz tükrére, hogy szépen áll-e rajtuk a bársonyos barka-prém.

A domboldalon egy fiatal sombokor azt sem tudta, mihez kezdjen jókedvében, annyira örült vadonatúj lombfátyolának. Mindig ilyenre vágyott, s most az esti szellő is a fülébe súgta: „Szép vagy!”

Táncra is kelt a széllel, ingott-ringott, hajladozott, oda sem figyelt a többiek szavára. Pedig azok egyre súgták-búgták, hogy vigyázzon, gyönge még az a lombfátyol, nem való bolondos, pörge táncra. Mi lesz, ha elszakad?

Mi lesz! Mi lesz! – bánta is a gyönge karú sombokor. Csak azt érezte, hogy mi van. Illatos, csodálatos tavaszelő, bokáját frissen sarjad füvecskék csiklandozzák, hajába beletúr a szellő, s ő boldogságában alig bomlott, halványzöld lombfátyolával az egész világnak integet.

Mi volt az a csúnya, amibe mégis beleakadt?… Ki tudja. Talán a fekete varjú károgása, vagy a tavalyi kóró szúrós irigysége? Nos, akármi volt, a fátyol odalett. Rongyosan, szakadtan, siralmas kis kupacban hevert a pórul járt sombokor lábánál, az meg csak úgy rázkódott a hangtalan sírástól. Mindenki szép lesz holnap a tavasznyitáson, csak ő szégyenkezik majd csupaszon, kopaszon!…

Akkor ballagott arra az ernyős törpe, s mert aki maga is bánatos, az a más baját is jobban megérzi, hát mindjárt meg is állt.

–   Mi lelt téged, sombokor?

–   Jaj, ne is nézz rám! Odavan a lombfátyolom, legszebb ékességem! Ráadásul itt állok a dombon, engem lát meg legelőször a tavasz. Legjobb lesz, ha mégsem várom, hanem menten elszáradok!

–   Dehogy is száradsz! – derült fel a törpe arca. – Inkább vedd meg az ernyőimet!

–   Nincs rá pénzem – búsult a som.

–    Akkor fogadd el ajándékul. Az asszonykám úgyis szomorú lenne, ha megtudná, hogy a vásáron nem kellettek senkinek.

–    Mi tagadás, elég divatjamúltak – nézegette az ernyőket a som -, de talán el tudnék bújni mögéjük.

–    Hát akkor fogd őket – mondta a törpe -, és holnap reggel nyisd ki egyszerre mind a százat, amikor a tavasz erre jön!

Otthon szerencsére már aludt az icipici asszonyka, és nem kérdezősködött a vásárról. Másnap pedig mindenki tavaszra és nagy meglepetésre ébredt!…

Mert a tavaszt mindenütt új lombú erdők, friss patakok, ezüstfuvolák, rügyekkel ékes ágak fogadták, de ő megállt a dombon, és nem tudta levenni tündérkék tekintetét a sombokorról. Olyan volt az a száz kis aranyernyőjével, mint a napsugarak földre ejtett, égi csokra.

–    Gyönyörű vagy! Te vagy a legszebb! Köszönöm! – ujjongott a tavasz. – Ilyen virágokkal még sehol sem fogadtak engem.

–   De hiszen ezek ernyők – szepegett, remegett a bokor. – A derék ernyős törpe adta nekem őket… Ott jön!

–   Akkor téged jutalmazlak meg, gazdagon! – fordult feléje a tavasz. – Mit kívánsz?

A kis öreg levette kifakult, piros sapkáját:

– Semmi mást, szép tavasz, csak gyógyítsd meg az iciri-piciri asszonykámat!

–   Örömest megteszem, ha elhozod a tavasznyitó bálra! – felelte a tavasz, és olyan melegen kezdett mosolyogni, hogy megszáradt a lepkék nedves szárnya, és máris kezdhették a táncot.

Egész nap állt a fényes, vidám mulatság. Mire pedig feljött az esthajnalcsillag, az öreg törpe is ott táncolt icipici, ezüstkontyú asszonykájával, a sombokor tövében.

Már nem kell félnie, hogy a kikeleti vásáron nyakán marad a portékája, mert azóta minden sombokor, mielőtt levelezne, száz meg száz arany virágernyőt nyitogat az első tavaszi napsugárban.Az űrlap aljaAz űrlap teteje

A lámpás titka / Fésűs Éva

https://mesemorzsa.blogspot.com/search?q=a+l%C3%A1mp%C3%A1s+titka

Olyan szép, verőfényes nyári reggel volt, hogy a nyúl alig hitt a tulajdon tapsi fülének, amikor a vadrózsabokorból panaszos hangot vélt hallani. Kinek lehet ilyenkor bánata, amikor az egész világ csupa virágillat és bol­dog zümmögés? 

Közelebb merészkedett a bokorhoz, s hát csakugyan sírdogált ott egy jánosbogár, az egyik viruló ághegyen. 

• Miért sírsz, Jánoska? - ágaskodott fel hozzá a tapsifüles. 
• Hogyne sírnék-rínék, amikor elveszítettem a lámpásomat! - zokogta a kis szürke bogár. - Tegnap este még megvolt, egész éjjel tündökölve világí­tott, de hajnalra nyoma veszett. Mi lesz velem, ha estig sem kerül elő? El fogok tévedni a sötétben. 

A nyuszi répáért indult volna, de azt gondolta, ekkorra bajban csak nem hagyhatja magára ezt a bánatos bogarat. Barátságosan meglengette a fülét: 

• Tudod mit? Kukucskáljunk bele a virágok kelyhébe. Te elindulsz erre, én meg arra, és a kék virágú katángkórónál találkozunk! 

Úgy is lett. Kandikáltak, kukucskáltak mind a ketten, erre, arra, amarra, de a kék katángnál üres kézzel találkoztak össze. 

• Jaj, hol lehet az a lámpás? Talán a föld nyelte el? 

A nyuszi hosszú fűszálakat kezdett dugdosni a földi lyukakba, de csak egy tücsök tüsszentett nagyot az egyikben, és morcosan dugta ki a fejét. Aludni akart, mert egész éjjel muzsikált, de amint meghallotta, mi történt, neki is megesett a szíve a síró jánosbogáron. 

• Hárman többet látunk! - mondta. - Ti nézzétek a fűben, én pedig min­den ismerősömhöz bekukkantok, minden csigaházba bekopogtatok. 

Úgy is tettek. Eljutottak egészen az erdő széléig, de a lámpást sehol sem lelték. 

Az erdőszéli avarban szembedöcögött velük a sün. 

• Jó reggelt, szúrós gombóc! - mondta a nyúl. - Nem láttál valahol egy jánosbogár-lámpát? 
• Szúrós gombóc csak akkor vagyok, ha kajlafülű idegenek felidegesíte­nek - felelte önérzetesen a sün -, és most éppen korai vadkörtéért indultam, de azért szívesen veletek tartok, hogy segítsek azt a lámpást meg­keresni. 

Most már négyen mentek tovább: a nyúl, a tücsök, a sün, no meg a szi­pogó, szepegő jánosbogár. 

A sün az egész tavalyi avart felforgatta, mégsem bukkant a lámpás nyomára. A nyúl minduntalan felágaskodott és fülelt, hogy nem hallja-e hírét valahonnan, de a méhecskék csak a várható méztermésről zümmög­tek, a madarak a fiókáikkal dicsekedtek, a szél pedig semmiségeket sut­togott. 

Azután találkoztak még az őzzel, a mókussal, akik mind segítettek a ke­resésben, és malackával, aki ügyes orrával feltúrta a földet, ki is fordított néhány sáros gyökeret meg egy nagy krumplit - csak éppen a lámpást nem találták. A jánosbogár úgy sírt, hogy egy rózsaszínű virágszirmot fel kellett szabniuk zsebkendőnek. 

Ez éppen Mackó bácsi barlangja előtt történt. Ki is nézett a nagy szipá­kolásra, tanakodásra. 

• Ki bántott téged, jánosbogár? - kérdezte, mire a nyúl, a tücsök, a sün, a mókus, az őz és a malacka egyszerre kezdtek makogni, göcögni, cirpelni és visítani, amiből Mackó bácsi azt gondolta, hogy ez egy haszontalan, lár­más társaság, akik valamennyien bántották szegény Jánoskát. Fel is emelte nagy, barna mancsát, hogy közéjük csapjon, de akkor a jánosbogár odaült az orrára, és onnan kérte szépen, könyörögve, esdekelve, hogy ne bántsa ezeket a derék pajtásokat, akik mind segítenek neki az elveszett lámpást keresni. 
• Miféle lámpást? - figyelt fel Mackó bácsi a szóra. 
• Hát azt, amivel este világítok magamnak, hogy el ne tévedjek a sötét­ben. Egész éjjel megvolt, de mára virradóra nyoma veszett. 

Mackó bácsi akkorát nevetett, hogy minden foga látszott. Menekült is Jánoska rémülten a nyuszi bal füle mögé. 

• Gyere no, ne félj! - mondta a medve. - Meghívlak a pajtásaiddal együtt egy kis málnára, a barlangomba! 
• Köszönjük szépen - felelték azok egyszerre -, de mi inkább tovább ke­ressük a lámpást, mert már dél van, és ha nem lesz meg estig, Jánoska eltéved! 
• Előbb gyertek be! ... Gyertek be, ha mondom, rontom-bontom, ne áll­jatok itt, mint a fatuskók!

Az őzike hiú volt, nem szerette, ha fatuskónak nevezték, belépett hát a hívásra. A többiek sem szabódtak sokáig, mert meglehetősen éhesek vol­tak, és természetesen akkor már a jánosbogár is utánuk röppent. 

Amikor már mind bent voltak a barlang sötétjében, és éppen kóstolgatni kezdték a málnát, egyszer csak felvisított a Malacka: 

• Nini, ott a lámpás! Megvan a lámpás! 
• Hol? - fordultak arra valamennyien. 
• Hát a Jánoskánál! Nézzétek, milyen szépen világít vele! 

No, el is ámult mindenki ezen a varázslaton, de legjobban maga a já­nosbogár. 

• Köszönöm, Mackó bácsi, köszönöm! — ismételgette boldogan. 
• Ne nekem hálálkodj, hiszen el sem vesztetted a lámpásod — felelte az öreg medve. 
• Ugye, most tréfálsz? 
• Eszemben sincs! Te magad vagy a lámpás. A potrohod világít a sötét­ben, de mihelyt jön a reggel, a nappali ragyogásban elhalványul a fénye. 
• Csodálatos! - álmélkodott az őzike. 
• Nagyszerű találmány! - bólogatott a sün. 
• Jaj, de muriiiiis! - visított malacka, és vele együtt ujjongott a mókus meg a tücsök is, csak a nyúl húzta fel kissé az orrát: 

Hallod-e, Jánoska, te ugyan bolonddá tettél minket! Fél napig keresgél­tünk hiába, ahelyett, hogy a magunk dolga után jártunk volna. 

• Én nem hiszem, hogy bolondság volt - dörmögött közbe Mackó bácsi. - Sőt, most már az volna az igazi, ha ezt az egész szép napot vidáman együtt töltenétek! 

Úgy is tettek. Minden málnát megettek, utána a tisztáson táncra kere­kedtek. Akkor már a nyúl is bukfencezett örömében, és csak akkor hagyta abba, amikor száz meg száz jánosbogár fénye kezdett tündökölni a nyári alkonyatban.

Forrás: Fésűs Éva: Ezüst hegedű. Szent István Társulat, 2016

DÚDOLÓ - Az alábbi tavaszi dalokat jó szívvel ajánljuk, hallgatni és dalolni egyaránt

Gryllus Vilmos: Füstifecskék

https://www.youtube.com/watch?v=FIY5t8m1Ha8

Házasodik a tücsök

https://www.youtube.com/watch?v=NePBvHnn4hk

Gryllus Vilmos: Kémény tetején

https://www.youtube.com/watch?v=Sa3Jl_mx9Xg&list=RDSa3Jl_mx9Xg&start_radio=1

Gryllus Vilmos: DALOK Somvirággal, kakukkfűvel + + +

https://www.youtube.com/watch?v=RNyd39Z4nbI

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

https://www.youtube.com/watch?v=r9bzmzaoatw

Nemes Nagy Ágnes: Szökőkút – gyermekkórus

https://www.youtube.com/watch?v=EZIMkyr_I4U

Gryllus Vilmos: Kis tücsök

https://mese.tv/gryllus-vilmos/kis-tucsok.html

Gryllus Vilmos: Hangyák

https://www.youtube.com/watch?v=gfZ-1x-nnaQ

Gryllus Vilmos: Katicabogár

https://www.youtube.com/watch?v=RDi9BjU8mK0

GryllusVilmos: Pókcsalád

https://www.youtube.com/watch?v=sW7wjQPoQM8

Bogár dal - Kerekmese

https://www.youtube.com/watch?v=qCzyKNIYo7c

BESZÉDFEJLESZTÉS

ANYANYELVI- ÉS DRÁMAJÁTÉKOK a TAVASZ témakörhöz

• A Tavaszi böngésző nézegetése rengeteg lehetőséget rejt a tudatos beszédfejlesztésre… Nézegessék újra és újra, és terelgessék tudatosan a gyermek figyelmét a részletekre, az összefüggésekre, a képolvasásra…                                                        

E mellett a következő anyanyelvi játékokat javaslom:

• Színkereső: gyűjtsük össze a tavaszi virágok színeit és mondjunk vele hasonlatokat. Pl: Lila, mint az ibolya. Zöld, mint a fű. Kék, mint az ég… stb.
• Szótagoló: szótagoljunk virágneveket tapssal kísérve. Tu-li-pán, hó-vi-rág, nár-cisz…

DRÁMAJÁTÉK

• Virággá növekszünk: (az alábbi instrukciót mondjuk a gyereknek, s közben vele együtt mozgunk)

„- Pici kis magok vagyunk, összekuporodunk. A földben jó meleg van, alszunk benne. Egyszer csak eső hull a földbe, mocorogni kezdünk. Lassan megnyílik a magocska, elkezd gyökeret ereszteni (lábujjainkkal kapaszkodunk a földbe). Majd elkezd növekedni szépen, lassan fölfelé. (lassan felágaskodunk).Ahogy kidugja fejét a földből, megérzi a levegőt és a napsugarat (beszippantjuk a levegőt). A fejét máris a napfény felé fordítja. Egyre csak növekszik, lassan. Elered az eső, és a virág kinyújtja leveleit (karjainkat). Bimbóját elkezdi szétnyitni (a tenyereinket szétnyitva a fejünkhöz tesszük) és mikor kinyílt, a napra mosolyog.”

Ha már 2x így eljátszottuk, lehet mondani hozzá az alábbi versikét:

Kicsi mag a föld alatt
Napsugarat hívogat.
Ha a tavasz közeleg,
Pici csíra növöget.
Kapaszkodik a gyökér.
Kis növényke fényre ér,
Nő a szára, levele,
Nyújtózkodik fölfele.
Bimbót ringat, szirmot nyit,
Illatával beborít.